“I'm no angel, but I've spread my wings a bit.” - Mae West

Jó hír a hétvégére. Nem néztem utána, de a Joe Brockmeier azt írja, a Firefox tovább nyomul.

Breaking the...

Kicsit ma nem posztoltam, elment az idő rajongással, mint az itt és itt látható.

"No two persons ever read the same book." - Edmund Wilson

Duálbút. Szép és találó idézettel, de most nem térünk ki arra, hogy nézi a GNU/Linux (le fogom hagyni a GNU/ -t, ígérem) és a Windows másképpen a gépet. Most azt nézzük meg, mit tegyen valaki, aki nem expertje a Linuxnak (naugye), a töke tele van a Windows-zal (vannak ilyenek), de ilyen-olyan okból nem válthat csak Linuxra. Akkor jön a dual boot nevű csoda. (Zárójelben jegyezném meg, hogy azért annyira nem nagy csoda. Plusz azt, hogy ha csupasz vinyó(k)ra akarunk dual bootot feldobni és valamilyen elképzelhetetlen oknál fogva Windowst is akarunk telepíteni, akkor minden esetben először a Windows-t telepítsük.)

Adott hát egy, azaz egy darab vinyó, sajnos van rajta Windóz, sőt tele van vele - ez úgy értendő, hogy nincs más partíció. A partíciót most egyelőre fogjuk fel úgy, mint egy virtuális HDD-t. Partícióból előreláthatólag kell három (az a default minimum), egy a vindóznak, egy a linuxnak, egy pedig a swapnek* - törekedjünk erre.
Mivel tele van a vinyó szeméttel vindózzal, helyet kell csinálnunk, hogy lecsípjünk belőle egy darabot. Ami nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik (a naplózó filerendszer-ekről is lesz szó majd, most legyen elég, hogy a vindózos nem naplóz), mert ahogy működik a rendszer, adatokat kerülnek ide, helyeződnek át oda, törlődnek amonnan és az egész óhatatlanul töredezett lesz - mentesítsük hát. (Ezt amúgy sem árt néha megtenni a vindóz alatt, merthogy a ha egy adatcsomag egymástól távol eső szektorokban van a töredezettség miatt, akkor az olvasófej ide-oda pattog, hogy összeolvassa és nagyon kimerül szegény, mi meg csak nézünk és szidjuk, hogy mitől lassult be már megint. Voltaképpen régi probléma, felejtős.) A Windowsnak van saját töredezettségmentesítője - ne használjuk hát! Vagy használhatjuk, de akkor használjuk többször egymást után, hatékonyságát tekintve ugyanis, hm, kihívásokkal küszködik. Ahogy a többi is, ha nem is (feltétlenül) annyira, egyszerű okból kifolyólag: a használatban álló fájlokat eléggé macerás mozgatni. Azért defragolgassunk, és ha végeztünk, szerezzünk be** egy GParted-et, mert az okos és felejtsük el kis időre a windows-t. (Itt találtam egy jó kis leírást amúgy.)
És mivel rohannom kell, legyen ennyi egyelőre, félúton a semmibe.

* Swap amúgy nem kötelező - de jó, ha van, később majd kitérünk erre is. És ezért kell ez a harmadik partíció: mert míg a Windows swap file-t használ, a Linux egy partíciót tart fenn erre a célra, roppant okosan, előnyeit szintén lásd később.
** Jót röhögtem a Nemcsak Windows, hanem Linux partíciókat is kezel kitételen. :)

---

A Gpartedban(ben?) egyszerűen kiválasztjuk a piszkálandó partíciót és a (na, melyik? igen, a) Partition menüpontban kiválasztjuk a Resize-Move opciót. Minden esetben kell egy Apply hálistennek, sőt, még itt is van egy utolsó figyelmeztetés, hogy vajh mentettük-e az adatainkat. Ha eddig még nem, akkor nosza, legesutolsó lehetőség, mert aztán már indul a partíciópiszterga. Eltarthat egy darabig, ne ijedezzünk. Pláne, ha tényleg backupoltunk. (Viszont azt azért jegyezzük meg itt, hogy a következő Windows-bootnál a Má$ik rendszer kicsit el fog csondálkozni, némi időt majd az is eltölt vizsgálódással, hogy merről hány méter a rendszerpartíciója. Tegye.)
Elvileg van helyünk; keressük meg hát az unallocated space-t, és csináljunk rá egy új partíciót. Vagy kettőt. Aztán szomorúan vagy feldobottan kukkantson ide.

"I'm beginning to think Linux really *is* the best thing since sliced bread." - Vance Petree

Szóval a Linux. Gondolom, jöhetnének a nagyívű dumák, hogy de frankó, milyen könnyedén alakítgatható, mennyivel gyorsabb, stabilabb, biztonságosabb, mint a Má$ik, mennyivel olcsóbb, mint a Mac. Na, olyanok nem lesznek. Majd lesznek olyanok egyszer, most mondjuk ki először tudákosan, hogy Linux, na, olyan nevű operációs rendszer nincs. Ez persze hasogatása a szőrnek, de a Linux az szó szerint a (folyamatosan fejlődő) rendszermagot (kernel) jelenti. Erre (vagy ha úgy tetszik, e köré) pakolódnak a GNU-s programok. Nagyon sok olyan van. Nagyon-nagyon. Talán ez a kis ábra jobban szemlélteti, a furcsanevű dolgokra később dióhéjban kitérünk még.

Vannak nagyon különbözők programok is, meg olyanok is, amiket alig lehet megkülönböztetni. (Mivel egyelőre a definíciódobálásnál tartunk, itt azért megjegyzem a FLOSS szócskát.) A sok-sok-sok ilyen-olyan diribdarabból pedig összeáll a disztribúció, haveroknak disztró. Rengeteg van, a link listája közel sem teljes, de legalább viszonylag rendezett - a Distrowatch-on a minap mintegy hétszázat (700!) láttam, csak most nem találom, hol. És mivel folyamatosan zavarnak, egyelőre abba is hagyom az írást, ígérem, hamarosan alakot ölt az összevisszaság. Addig tessék szorgalmasan olvasni a linkeket.

---

Csak mert nemrég előkerült (mondtam, lesz itt csapongás, hejdenagyon!), szóval nem tartozik szervesen oda, ahol tartunk - ez annyiban is igaz, hogy sehol nem tartunk és sehova nem tartozik. Ez egy ilyen játék, sáde. Ugorhatsz is akár. :)

... és akkor most gyorsan tisztázzunk is valamit: az X (X Window System) nem a Linux! A Compiz és társai meg aztán pláne nem. Csak azért mondom ezt, mert vannak olyan körülmények, amikor a Compiz (és társai - ld xgl) lefagy(nak). Sőt, olyat is láttam már, hogy az X (vagy X11 - as you like it, sekszpiresen) lefagyott. (Egyszer mesélte az unokaöcsémnek az unokabátyjának a volt szobatársa, hogy látott Linuxot is lefagyni, de szerintem ez urban folklore.) Ha tehát valami grafikus biszbasz megdöglik, akkor NEM a Linux fagyott meg, hanem az X. Ilyenkor az ember üt egy Ctrl+Shift+Backspace-t (vagy ha nagyon szorgos és szeret gépeni vagy csak villogni akar, akkor egy másik terminálról törli az X11 temp-et - /tmp/.x0-lock).

Ha csak egy process fagyott meg - jellemzően ez a Firefox volt nálam régebben -, de úgy tűnik, nincs grafikus módja a regulázásnak (ismerjük azt az üzenetet, hogy nem lehet a Firefoxot újraindítani, mert az bizony fut?) - nos, akkor is van. Módfelett kitűnő processzfelügyeletek vannak, de annyi, mint égen a csillag. Szarjunk rá, fene sem fog annyit klattyongani. Azt mondjuk,

ps ax | grep firefox | grep -v grep

megnézzük a PID*-et és kinyírjuk a szemetet.

A ps a processzeket listázza, az ax miatt (aux, axu, blabla, BSD-syntax, see man) mindet listázza, a grep (amit imádni fogunk hamarosan, ha eddig nem imádtuk) rákeres a firefox kifejezésre, a grep -v grep pedig kizárja a grepet a listából, mert hiszen saját magát is meg fogja találni a firefox kifejezéssel, hiszen ő az, ami a firefox-ot keresi. Remélem, arra nem kell kitérnem, hogy a kill fogja a gyilkolást végrehajtani. Firefoxot nyugodtan ki lehet nyírni, de orrba-szájba azért ne használjuk a killt, pláne ha nem tudjuk, éppen mit ölünk el vele.

* Process ID, elvileg az első szám, ha nem az, akkor valami furcsa dolog történt, nyugodtan pánikba eshetsz.

“There was no "before" the beginning of our universe, because once upon a time there was no time.” - John D. Barrow

Szóval a kezdet. Hogy legyen - nem mintha nem lenne ezer, de (még) - egy szösszenetsor a Linuxról, kezdve a kezdetektől. Ami azért is lesz érdekes (persze, csak nekem,) mert baromira nem értek hozzá. Célkitűzés, hogy a józan paraszti ész elég legyen (ennek nagyon igyekszem majd eleget tenni és ez nem is lesz nehéz; azért írni-olvasni tudni kell), illetve, hogy ne legyen már olyan száraz, dögvészesen unalmas, ami meg csak rajtam múlik, szóval ne legyenek illúzióitok. Ezeknek az elvárásoknak itt-ott a precizitás látja kárát, szóval csak akkor üssétek le a fejemet, ha nagyon nagy baromságot írok; ha csúsztatok, az a könnyedség/könnyebbség miatt van. (Hopefully.) De tekintettel az elmondottakra, az ég szerelmére, ne használjátok semmiképpen referenciának. :)